Az e-bicikli kategóriák

Az e-biciklik, tehát a kétkerekű, elektromos motorral meghajtott járművek különböző fajtáira a weben többféle angol kifejezés létezik: e-roller, e-scooter, e-bicycle, e-bike, e-moped illetve ugyanezek e=electric formában (pld: electric bike). Ráadásul ezeket a különböző kultúrákban (USA, Európa, Távol-Kelet) nem azonos értelemben használják. Van például van olyan elektromotorral hajtott, robogónak látszó, de a magyar törvények szerint kerékpárnak minősülő jármű, amit az egyik kultúrkör scooter-nek, a másik e-bicycle-nek, a harmadik e-mopednek nevez. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy például a SZTAKI angol szótára szerint a „scooter” egyaránt jelent rollert és robogót, a Merriam-Webster megkülönbözteti a „scooter”-t és a „motor scooter”-t, ugyanakkor a „bike” szót a „bicycle” és a „motorcycle” közös szinonimájának tartja.

A célszerűség azt diktálja, hogy mi a továbbiakban három kategóriába soroljuk a kétkerekű elektromos járműveket:

• elektromos roller
• elektromos kerékpár
• elektromos robogó

Ez a felosztás a közlekedésre vonatkozó jogszabályokat veszi figyelembe, nevezetesen hogy hol és milyen feltételekkel lehet használni az adott járművet. Ez természetesen némileg korrelációban van a jármű technikai paramétereivel – elsősorban a motorteljesítménnyel és az elérhető maximális sebességgel. A következőkben röviden ismertetjük az egyes kategóriákat.

AZ ELEKTROMOS ROLLEREK
Amerika a korlátlan lehetőségek hazája. Feltehetően egy találékony amerikai mérnöknek jutott eszébe, hogy egy rollerre motort szereljen, ílymódon megkímélve a rollerezőt a roller lábbal történő löködésének fárasztó tevékenységétől. A motoros rollereket mindaddig benzinmotor hajtotta, amíg valakinek – feltehetően egy szintén találékony, ugyanakkor az előzőnél némileg környezettudatosabb amerikai mérnöknek – eszébe nem jutott, hogy a benzinmotort a csendesebb és tisztább elektromotorra cserélje. Valahogy így hangozhat az elektromos rollerek eredetmondája.

Az elektromos rollerek műszaki paraméterei a következőkben foglalhatók össze:

• a járművet egy stabil elektromotor hajtja, általában lánccal forgatva meg a hátsó kereket
• a motor 24 Voltos, teljesítménye 100 és 250 Watt között van
• a kerekek kis méretűek (9, 10 vagy 12 colos
• a hatósugár 5-15 kilométer
• az elérhető legnagyobb sebesség 15-20 km/h

Természetesen léteznek olyan elektromos rollerek, amelyek – leginkább felfelé – kilógnak a fenti tartományokból. Gyártanak rollert 350, sőt 500 wattos motorral is (jogilag ezek a járművek már segédmotoros kerékpárnak számítanának – vezetői engedély, forgalmi bukósisak, stb.), amelyeknél a motorok többnyire 36 Voltosak. Ezek a rollerek általában gyorsabbak is, velük akár a 30 km/h lélektani határt is átléphetjük. Létezik hub-motoros roller is, ahol a motor a hátsó kerékbe van integrálva, így nincs szükség hajtásláncra, és vannak olyan rollerek, amelyeknél nagyobb kapacitású akkumulátorok alkalmazásával a hatósugár akár a 30-40 kilométert is elérheti.

Az, hogy az elektromos roller tulajdonképpen egy gyermekjáték motorizált változata, leginkább abban tükröződik, hogy nincs olyan civilizált ország, amely megengedné, hogy ezeket a járműveket a közúti forgalomban használják. Hiszen ki engedné meg, hogy mondjuk a hat éves gyereke a budapesti Nagykörúton, az úttesten kavarjon a rollerével az esti csúcsforgalomban? Nyilván senki, és ezen a megitélésen az sem változtat, hogy az elektromos rollerek nem pontosan ugyanazok, mint a gyerekek játékrollerei. Mint az alsó képen látható, van közöttük például olyan is, amelyiknek a kerékpárokhoz hasonló nyerge van a nagyobb utazási komfort (ti. hogy ne állva kelljen utazni :-))) elérése érdekében, és fel van szerelve helyzetjelző lámpával (így éjszaka vagy bányában is lehet rollerezni) és irányjelző lámpákkal is. Vannak olyan rollerek, amelyeknek szabályos „műszerfala” van, sebességmérővel és töltésjelzővel. A rollerre szerelhető csomagtartó kosár és/vagy zárható csomagtartó doboz is. Ezek az extrák sem változtatnak azonban a jogi megitélésen, mely szerint a roller nem vehet részt a közúti forgalomban (korrekt gyártók ezt a roller dobozán is fel szokták tüntetni). Nyitott kérdések persze akadnak, például közlekedhetünk-e a rollerünkkel kerékpárúton, vagy járdán, valamint az, hogy minek minősíti egy adott rendőr az adott, általunk vezetett járművet?

AZ ELEKTROMOS KERÉKPÁROK
Ez a kategória a legváltozatosabb, már ami a járművek küllemét illeti. Léteznek a felső képen láthatónál „kerékpárabb” kinézetű elektromos kerékpárok is, léteznek extrémebb kinézetű, de egyértelműen kerékpárként azonosítható diszkóváltozatok, és amint az az alsó képen látható, létezik olyan elektromos kerékpár, amit az avatatlan szemlélő robogóként azonosíthat – de mégis kerékpár. Ennek a kategóriának ugyanis éppen az a lényege, hogy ezek a járművek a KRESZ szerint (lásd: 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet, 1. számű függelék, II/r. pont) jogilag kerékpárnak számítanak.

Az elektromos kerékpárok műszaki paraméterei a következőkben foglalhatók össze:

• a jármű hub-motorral van felszerelve, ez lehet akár az első akár a hátsó kerékben
• a motor 36 Voltos, teljesítménye általában 200 Watt fölött, de 300 Watt alatt van
• a kerekek 24-26 colos (esetleg kisebb, pld. 18 colos) küllős kerékpárkerekek
• a hatósugár 20-40 kilométer
• az elérhető legnagyobb sebesség 20-30 km/h
• a jármű pedállal, emberi erővel is hajtható (esetleg motorral és pedállal egyidejűleg)

Az elektromos kerékpárok esetében a műszaki paraméterek elég jól behatárolhatók, hiszen a motorteljesítményt a jog korlátozza. Ez az oka annak, hogy az elektromos kerékpárok motorjai többnyire 240 wattosak, ugyanis a legtöbb országban 250 Watt a határvonal (nálunk 300 Watt). A motorteljesítmény pedig meghatározza az elérhető maximális sebesség értékét. Természetesen rendőr legyen a talpán, aki egy hub-motorra ránézve megmondja, hogy hány wattos, tehát adott a lehetőség, hogy mondjuk 350 wattos motort illetve kereket szereljünk egy kempingbiciklire. Ez viszont ellenkezik a józan ésszel – már akinek van -, hiszen nagyobb sebességhez komolyabb biztonsági felszerelés (fék, bukósisak, stb.) is kell, ráadásul a nagyobb teljesítmény-felhasználás csökkenti az „üzemidőt”, és ezzel az egy töltéssel megtehető kilométerek számát. Meg persze az sem egészséges, ha az ember gyalogosok között 40 km/h sebességgel hasít a járdán. Egyetlen dolog növelhető az elektromos kerékpárok esetében, a hatósugár. Ezt megtehetjük nagyobb kapacitású akkumulátorok alkalmazásával, vagy két „akkumulátor-garnitúrával”: ha az egyik garnitúra lemerül, átkapcsolunk a másikra és folytatjuk utunkat. Ha pedig az összes akku kimerült, még mindig ott a pedál 🙂 Ami minden elektromos kerékpáron, így – bár az illusztráción nem látható, de – a robogónak kinéző változatokon is megtalálható.

Még két műszaki érdekességet kell megemlítenünk az elektromos kerékpárokkal kapcsolatban. Az egyik a „pedálrásegítés”. Ez azt jelenti, hogy egyes kerékpárokat olyan elektronikával szerelnek fel, ami érzékeli, ha az ember „fárad”, és annyira pörgeti a motort, hogy a sebesség állandó maradjon. Ez gyakorlatilag egy „tempomat”: beállítom, hogy mondjuk 25 km/h sebességgel szeretnék menni, és ha nem tekerek eléggé, akkor a motor adja a hiányzó teljesítményt. Itt természetesen nem érdemes hatósugárról beszélni, hiszen a dolog attól függ, mennyit tekerek én, és mennyire használom a pedálrásegítést. A másik érdekesség az, hogy kaphatók olyan „átalakító készletek”, amelyekkel egy közönséges kerékpár e-kerékpárrá alakítható. Egy ilyen készlet tartalmaz egy hub motoros első kereket, egy „gázkart”, egy vezérlő elektronikát, akkumulátorokat, és a szükséges kábeleket. Kis ügyességgel 30-40 perc alatt e-biciklivé alakíthatjuk bringánkat.

AZ ELEKTROMOS ROBOGÓK
Az elektromos robogók bemutatására nem kell sok szót vesztegetni. Az illusztráción is látható, hogy ezek lehetnek akár Vespa-stílusú, akár japán-stílusú robogónak látszó járművek, amik valójában olyan motorkerékpárok, amelyeknél a benzinmotor helyét és szerepét elektromotor vette át. Azt, hogy egy elektromos robogó „segédmotoros kerékpárnak” vagy „motorkerékpárnak” minősül, szintén a KRESZ határozza meg. Mivel a 4 kilowattos határt az átlagos hub-motorok nem érik el, így a „tervezési végsebesség” a döntő: a vízválasztó a 45 km/h érték. Ami ez alatt van, az segédmotoros kerékpár, ami e fölött, az motorkerékpár – ennek összes adminisztratív következményével együtt.

Az elektromos robogók műszaki paraméterei a következőkben foglalhatók össze:

• a járművet hub-motor hajtja, ami a hátsó kerékben van elhelyezve
• a motor 48 Voltos, teljesítménye 300 Watt fölött van, elérheti akár az 1500 Wattot is
• a kerekek széles robogókerekek
• a hatósugár 40-80 kilométer
• az elérhető legnagyobb sebesség 40-60 km/h

Az elektromos robogók műszaki paramétereinek csak a képzelet – illetve a technikai fejlettség szintje – szabhat határt. Lehetséges például kétmotoros elektromos robogót készíteni: egy hub-motor az első, egy pedig a hátsó kerékbe… A hatósugár növelése természetesen csak az akkumulátorok kapacitásának illetve számának növelésével lehetséges, ami bizonyos határ fölött értelmetlen – hiszen mondjuk 5 tonna akkumulátor az 5 tonna :-))) A teljesítmény és ezzel a sebesség pedig csak az üzemidő rovására növelhető. Igaz viszont, hogy egy elektromos robogó „hordozókapacitása” akár 200 kilogramm is lehet, tehát utast is vihetünk magunkkal. Persze csak az úttesten, szigorúan bukósisakban és kötelező felelősségbiztosítás birtokában.

Ezek voltak tehát a különböző járműkategóriák. Hogy a képet egy kicsit összezavarjuk, már a fejezet címében megelőlegeztük az „e-bicikli” kifejezést 🙂 A továbbiakban e-bicikli összefoglaló néven fogjuk emlegetni mindhárom kategória tagjait. Ha speciálisan valamelyik kategóriáról kívánunk beszélni, akkor fogjuk használni a fentiekben bevezetett három kategória-megjelölést.

Ha valaki kicsit is tájékozott az elektromos járművek piacán, annak valószínűleg feltűnt, hogy nem esett szó néhány olyan érdekes két-, három- esetleg négykerekű elektromos járműről, amik (kis jóindulattal) beleférnének az „elektromos városi jármű” fogalomkörébe. Ilyenek például „Segway” típusú rollerek, azok a kétkerekű, orvosi mérlegre emlékeztető szerkezetek, amiknél a két kereket nem egymás mögött, hanem a jármű két oldalán helyezték el, és amelyen álló testhelyzetben lehet közlekedni súlypont-áthelyezéssel kormányozva a járművet. Nem esett szó a Segway rollerek ügyetlen másolatairól sem, amiknél a Segway valóban egyedülálló giroszkópos egyensúlyozó megoldását egy hátsó, kis átmérőjű támasztókerékkel helyettesítették. Nem beszéltünk a háromkerekű scooterekről (azaz rollerekről) sem, amik általában karosszék-szerű üléssel csábítják az embert. Továbbá mélyen hallgattunk azokról a zárt karosszériás „könnyű elektromos járművekről” (angol rövidítéssel: LEV), amik a személygépkocsik utazási komfortját (ti. hogy nem esik be az eső 🙂 kinálják egy vagy két személy számára – az elektromos meghajtás előnyeivel együtt. Nos, ez szándékos volt: véleményünk szerint ezek a járművek nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amiket egy igazi városi járművel szemben támaszt az ember. A Segway-nek (és klónjainak) alacsony a sebessége és a jogi megítélése még az e-rollernél is kétesebb (ezekkel biztosan nem engedélyezett az úttesten való közlekedés). A háromkerekű scooterek egy része igazi e-roller (tehát beszéltünk róluk), más részük viszont tulajdonképpen elektromos meghajtású rokkantkocsi (lásd az angol „mobility scooter” kifejezést), amivel ugyanaz a baj, mint a Segway-jel. A LEV-osztály más eset: ezekkel a dobozos járművekkel pont ugyanaz a probléma, mint a személygépkocsikkal – ugyanúgy egy forgalmi sávot foglalnak el (tehát jól be lehet velük ragadni a közlekedési dugókba) és ugyanúgy gond velük a parkolás (vagy nincs hely, vagy van, de akkor fizetni kell érte).

Végezetül még egy – irodalmi ihletettségű – gondolat. Nagy Lajosnak a „Képtelen természetrajz” című könyvében, a kígyókkal foglalkozó fejezet végén szerepel egy mondat, ami ide kivánkozik: „Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal.” Mi is tudnánk mondani olyan elektromos bicikliket, amik érdekesek lennének – de sajnos nem léteznek. Érdekes lenne például egy olyan e-bicikli, ami hasonló lenne a jobbra látható BMW C1 robogóhoz – ez tulajdonképpen egy olyan robogó, aminek van teteje. Ennek az lenne a nagy előnye, hogy az e-biciklik összes jó tulajdonságával rendelkezne – plusz a tető védene az esőtől. Ezt a megoldást leginkább az e-kerékpároknál vagy az e-robogóknál lehetne megvalósítani. Sajnos tudomásunk szerint ilyen e-bicikli nincs. Ha valaki mégis hallana felőle, értesítsen minket – azonnal lecseréljük jelenlegi e-kerékpárunkat egy ilyenre 🙂